Képzeljétek, ma kisvonatozni voltam! Ilyet sem csinál minden nap egy aszúszem!

Lilla barátnőm reggel boldogan kelt fel: eljött a nap, amikor öccsével együtt részt vehet egy kisvonatos városnézésen Tokajban. A kisvonattal nap mint nap találkozunk a főtéren, amikor vásárolni megyünk, hiszen reggeltől estig várja a gyerekeket, felnőtteket. A félórás út során sokmindent láthat az ember!

Előbb Tokaj belvárosát nézhettük meg. Elmentünk a görög katolikus templom mellett, aztán a zsinagóga és a Paulay Ede Színház következett, majd az Erzsébet királyné hídja tokaji hídfőjénél vitt az utunk. Innen lementünk a vasútállomáshoz, ahol megnéztük az állomáson szobrozó régi gőzmozdonyt. Innen a Rendőrség épülete és Holló bácsi fagyizója következett, majd egy nagyob kört tettünk a város végén található benzinkút felé. Innen már egyenes út vitt vissza a belvárosba, ahol a római katolikus plébániát és a Nepomuki Szent János szobrot nézhettük meg. Utunk a főtérnél ért véget. A program ragyogó volt: integettünk, kiabáltunk az utcákon sétálóknak, illetve az autósoknak, akik örömükben visszaintegettek és dudáltak. Igazából egyetlen nagy bajom volt: hogy én hiába integgettem és kiabáltam - a gyerekek hangja mellett az én hangom nem hallatszott. :-(

Ez egyébként egy érdekes dolog: az én hangomat csak Lilla hallja - ezért is van, hogy inkább gépet ragadtam. Persze, annak idején én lepődtem meg a legjobban, amikor Lilla meghallotta a kiabálásom - merthogy azt modnanom sem kell talán, hogy a nagy száj és az óriási fogak Lillához tartoztak. 

- Ne egyél meg!!!!!! - kiáltottam. Legnagyobb meglepetésemre a kéz, amely fogott, hirtelen lazított a szorításon, s a száj sem közeledett már olyan vészesen. Egyszercsak egy kislány hangját hallottam:

- Te beszéltél hozzám? - kérdezte a hang, s a látóhorizontomon felbukkant két csodálkozó, óriási barna szem. 

- Igen, én voltam. - ordítottam még mindig a félelemtől. 

- Te tudsz beszélni? - kérdezte a szempár mögül a kislány-hang. A kérdésen magam is elgondolkodtam, s visszakérdeztem:

- Te hallasz engem?

Mint kiderült, csak Lilla hall engem, aki meglepetésében a zsebébe csúsztatott, s miközben a testvéreimből boldogan falatozott, azon tűnődött, hogy most mi legyen velem. Be kell vallanom, engem is ez a kérdés foglalkoztatott. Hamarosan azonban Lilla ötletességének köszönhetően ez is kiderült... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.